Közzétéve: 2023. augusztus 18.

Kovács Lola festményei
Alkímia
Az alkimisták a bölcsek kövét keresték, én a kövek bölcsességét.
A kristályokat mindig csodálattal figyeltem, először a titokzatos közép-amerikai kristálykoponyákról készítettem festmény sorozatot, majd korakeresztény szentek barokk korban drágakövekkel és bársonnyal feldíszített, ereklyeként tisztelt csontvázairól. Legutóbb pedig antik gyűrűkbe foglalt gemmák vésett apró arcképeit nagyítottam portrévá. Most egy bizarr kegytárgyat kivéve a természetes kristályok mikrovilágába merültem el, még erősebbre állítva a nagyítólencsét. Némelyik kristály, azok közül amelyeket megfestettem, csupán 0,2 milliméter a valóságban. A színek fénye és a tárgyak egyszerre absztrakt és humanoid jellemzői káprázatos festészeti lehetőségek.
Az alkímisták tudományosan megbukott módszere az arany és a végső gyógyítás elixírjének előállítására meglehetősen hasonlít arra a folyamatra, amikor a föld mélyében extrém nyomás és hő hatására a kristályszerkezetek átalakulnak és megszületnek a drágakövek, majd vulkánkitörések mentén a felszínre kerülnek. Az emberi tevékenységek hatására az ipari forradalom óta, mondhatjuk a Föld történetében egy szempillantás alatt már több, mint 200 új ásvány keletkezett a természetben, többek közt ezért is javasolják a geológusok, hogy korunk földtani elnevezése legyen az antropocén.
Az alkimisták hét lépésből álló folyamatban képzelték el a bölcsek kövének előállítását.  Cseppfolyósítása után az anyag a föld hasában megfeketedik és elrothad. A feketeség kivilágosodik, az elpárologtatással veszendőbe ment szellemet újra visszahozzák és ezután sárga a színe. Az anyag vörösödik „mint vörös sárkány haragszik önmagára“, aztán „átváltozik vérré”. A szellem rögzítése által az anyag újra szilárdulni kezd, és ezt követően jön létre a következő lépésben a bölcsek köve. Az utolsó fokozathoz a „filozofikus tűz” hősége szükséges.
A festés maga alkímista orgia, a festék a sötétség feketeségéből elindulva néhol világos csillogások mentén mint vörös sárkány haragszik magára, aztán átváltozik vérré. Miután megszárad, megszilárdul, de fényét jó esetben nem veszti el. A matéria szellemi töltést kap, információt tárol ahogyan a kristályok a komputerekben vagy ahogyan a test tárolja az emlékeket.
Jung  amikor az alkímia filozófiai alapjait vizsgálta pszichológiai folyamatok analógiájának tekintette ezeket a fogalmakat, mert úgy vélte, bensőséges kapcsolatban áll azokkal a jelenségekkel, amelyekkel a tudattalan pszichológiája foglalkozik.
Minden képem portré. Ezek a kristályok itt anyák, harcosok, gyermekek, űrbéli csónakosok, csalódott szerelmesek, magányos lények, testvérek, vidám táncosok, ünneplő ufók, boldog párok, büszke előkelőségek, morcos szépségek. A föld mélyének tudatalattijából származnak, felszínre kerültek és velünk maradnak akár a barokk királyi udvarok rég elporladt népe látható a művészettörténet leglenyűgözőbb képein vagy a megváltozott tudatállapotokban bejelentkező időkerülő entitások.
Terence McKenna amerikai etnobotanista és pszichonauta, vagyis értelmesen szólva eredeti gondolkodó a 60as években bejárta a Távol-Keletet és az Amazonast pszichedelikus szerek ősi tudását keresve. Az ő rendkívül szórakoztató, brilliáns előadásairól is készültek szerencsére filmfelvételek a 80as 90es években, többek között arról is, amelyet a kaliforniai Jung Társaságnak tartott. Szerinte a hozzá hasonló pszichedelikus utazók, az alkímia, a dadaizmus, a sámánok  és Jung kutatásai lényegében mind-mind a tudattalan feltérképezései, ahogyan hasonlóképpen kivetítették a fizikailag létező folyamatokra a teremtő képzeletet. A pszcihedelika, az alkímia és a művészet átváltozásokon (transzmutációkon) keresztül az egység és teljesség felé törekszik. Mindez persze játék, a gondolatok akár a felhők mesés alakzatokba rendeződnek, aztán szertefoszlanak, és a tücskök a kozmosz kacagását ciripelik.
Jung a Zürichi tó partján építette meg a Toronynak nevezett házát. 1947-ben visszavonult Bollingeni tornyába, és 1950-ben 75ik születésnapja alkalmából egy követ állított a tó partjára, melynek 3 oldalára saját kezűleg misztikus szövegeket vésett. 1951-ben az amerikai Jerome Hill filmes és Maud Oakes az amerikai őslakos törzsekkel foglalkozó etnológus, író látogatóba érkezett Junghoz. Filmet készítettek róla, amely befejezetlen maradt. A filmfelvételeken láthatjuk, ahogyan a pipázgató idős Jung a tóparton vésővel a kézben dolgozik a kő feliratán, majd el is mondja szépen a filmeseknek latinul, görögül és angolul a szövegeket, és elmeséli hogyan fogta meg a fantáziáját a kőkocka. A tópart felé néző oldalra  alkímista idézeteket vésett, úgyszólván magát a követ szólaltatta meg a latin feliratban.
Terence McKenna gondolkodására katalizátorként hatottak Jung művei, melyekkel egészen fiatalon találkozott. Később a növények lettek a tanítómesterei.  A new age filozófiák már a 70es években a spirituális ébredést tanították, megszokott csipkelődő humorával McKenna a  Jung Társaságnak tartott előadásában a következő alkímista  idézetet állította ezzel szembe: "Dormiens vigila - Álmodban légy éber". Így hangzik a felirat az akímista kapuja felett Heinrich Khunrath XVI. századi német alkímista Amphiteatrum Sapientiae Aternae - Az örök bölcsesség amfiteátruma című arannyal és ezüsttel díszített metszetekkel illusztrált művében. Terence McKenna szavaival "While sleeping-watch! vagyis "Amikor alszol, jól figyelj!" Azt hiszem, ez az egyetlen tanács amit egy művésznek igazán érdemes megfogadnia.