Ybl Ervin (Budapest, 1890. január 14. – Budapest, 1965. augusztus 11.) magyar művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1960). Ybl Miklós távoli rokona volt.[1]
Tartalomjegyzék
1 Életpályája
2 Főbb művei
3 Jegyzetek
4 Források
5 További információk
6 Kapcsolód&o (...) tovább >>

Ybl Ervin (Budapest, 1890. január 14. – Budapest, 1965. augusztus 11.) magyar művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1960). Ybl Miklós távoli rokona volt.[1]

Tartalomjegyzék
1 Életpályája
2 Főbb művei
3 Jegyzetek
4 Források
5 További információk
6 Kapcsolódó szócikkek
Életpályája
Jogi és filozófiai doktorátust szerzett. 1919-ben felvették az Eötvös szabadkőműves páholyba. Évekig a Budapesti Hírlap képzőművészeti rovatát vezette, majd a vallás- és közoktatásügyi minisztériumának osztályfőnöke volt. 1931-ben a budapesti tudományegyetemen az olasz szobrászat történetéből magántanári képesítést nyert. 1941. július 1-től címzetes ny. rk. tanár volt. Hagyatékát a székesfehérvári István király Múzeum örökölte, ahol kéziratos emlékiratait is őrzik.

Főbb művei
Donatello (Bp., 1927; Bruxelles, 1930);
Toscana szobrászata a quattrocentoban (I – II., Bp., 1930);
Zala György (Magyar Művészet, 1937),
Lotz Károly élete és művészete (Bp., 1938);
Mesterek és mesterművek (Bp., 1938);
Ybl Miklós (Bp., 1956);
Csontváry Tivadar (Bp., 1958. angolul is);
A Magyar Nemzeti Galéria palotája (Bp., 1960);
A francia és angol renaissance és barokk művészet (I – II., Bp., 1960).
Az operaház. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962
Robbia, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1962.