Tomcsányi Pál (Budapest, 1924. február 27.) Széchenyi-díjas magyar agrármérnök, marketingszakember, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a fajtakutatás, a gyümölcs-, a szőlő-, dísznövény- és az erdészeti fajtaminősítés. Az agrármarketing, valamint a kertészeti szabványosítás egyik úttörője. 1983 és 1986 között az Országos Mezőgazdasági Minősítési Intézet kertészeti és erdészeti igazgatója. Tomcsányi Vilmos Pál (1880–1959) volt igazságügy-miniszter fia és Tomcsányi Móric (1878–1951) jogász, akadémikus unokaöccse.
Életpályája
1942-ben érettségizett a budapesti Fasori Gimnáziumban, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ahol mezőgazdasági mérnöki diplomát szerzett 1946-ban. Két évvel később gazdasági szaktanári képesítést kapott. Egyetemi tanulmányai közben az egyetem Növénytani Intézete gyakornoka volt. 1946-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját.
1946 januárjától a Közellátási Minisztériumban segédfelügyelőként, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott miniszteri fogalmazóként. 1949-től a Gazdasági Főtanács Titkársága, majd 1952-ig az Országos Tervhivatal (OTH) munkatársa volt. 1951-ben családjával együtt kitelepítették, de OTH-s munkája miatt mentesítést kapott. 1952-ben került a Kertészeti Kutatóintézetbe, majd két évvel később az Országos Növényfajtakísérleti Intézetnek (később Országos Mezőgazdasági Minősítési Intézet, ma a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal része) tudományos munkatársa lett. 1960-ban tudományos főmunkatársi beosztásba került. 1963-ban tudományos osztályvezetői, majd 1972-ben tudományos főosztályvezetői megbízást kapott. 1983 és 1986 között az intézet kertészeti és erdészeti igazgatói tisztét töltötte be, ekkor nyugdíjba vonult. 1990-ben reaktiválták és kutatóprofesszori kinevezést kapott.
1977-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (ma a Budapesti Corvinus Egyetem része) címzetes egyetemi tanárává avatták. Itt elsősorban élelmiszer-gazdasági, illetve kertészeti marketinget, valamint termék- és fajtaismeretet tanított. Több éven át az Gödöllői Agrártudományi Egyetem Innovációtechnikai és Kutatásmódszertani, illetve a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Ökogazdálkodási és Kutatásmódszertani kihelyezett tanszékeinek vezetője. Oktatott általános kutatásmódszertant hat egyetem számos doktori hallgatójának. Az egyetem tiszteletbeli professor emeritus címet adományozott Tomcsányinak 2003-ban.
1969-ben védte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Agrár-közgazdasági Bizottságának és a Kertészeti Bizottságnak lett tagja. 1983-ban az MTA Marketingtudományi Bizottságának egyik kezdeményezője és több éven át, egészen 2006-ig elnöke volt. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává választották meg. Részt vett az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Élettudományi Kollégium munkájában is. 1993-ban a Johannita-rend tiszteleti, 2002-ben jogi lovagja lett.
Munkássága
Fő kutatási területei a fajtaértékelés, illetve a gyümölcs, szőlő, dísznövény és az erdészeti fajtaminősítés (amelynek megalapozója és bevezetője volt), valamint az agrármarketing. Kidolgozta többek között a fajták ökonómiai és preferenciaértékelését, valamint a gyümölcs fajtafenntartó nemesítés módszertanát is. Az Országos Mezőgazdasági Minősítési Intézetben eltöltött időszakában negyed századon át foglalkozott a kertészeti szabványosítás kifejlesztésével és irányításával.
Legfontosabb eredményeit a tudományszervezés területén érte el: 1966-ban a kutatói ismeretgazdálkodás fogalomkörét dolgozta ki, valamint 1970-ben az agrármarketing tudományos módszereit fejlesztette tovább, valamint bevezette a Kertészeti Egyetem segítségével a felsőoktatásba. Emellett elkészítette az élelmiszer-gazdasági marketingszakmérnök-képzés tananyagát. Ennek keretében felvázolta és bevezette a termékhasznosság modellezését is. A kutatói ismeretgazdálkodás fogalma alapján 1998-ban kidolgozta az általános kutatásmetodológiát (módszertant), valamint az ismeretalkotás és -közlés elméletét és az ahhoz kapcsolódó gyakorlatot a doktori képzéshez.
Több mint kétszázhúsz tudományos publikáció, huszonhat könyv és tizenhárom könyvrészlet szerzője vagy társszerzője. Hat gyümölcsfajtaismereti (pomológiai) könyvet tett közzé.
Családja
Édesapja Tomcsányi Vilmos Pál (1880–1959) jogász, aki 1920 és 1922 között Magyarország igazságügy-minisztere volt, később a Hágai Nemzetközi Bíróság bírája. Nagybátyja Tomcsányi Móric (1878–1951) jogtudós, az MTA rendes tagja, két alkalommal a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karának dékánja volt.
1945-ben nősült először, felesége Gyulay Judit (1926–1990) volt. Házasságukból három fiúgyermek született: Tomcsányi András növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, István gépészmérnök, a Hungarokombi vezérigazgatója és Pál kertészmérnök. 1999-ben vette feleségül Szemere Sarolta (1926) üzemmérnököt, kézművest.
Díjai, elismerései
Számos díjai közül a legjelentősebbek az alábbiak:
Széchenyi-díj (1995) A marketing – ezen belül az agrármarketing – nemzetközi szinten is újszerű elméleti-módszertani fejlesztéséért és magas szintű oktatásáért, valamint a növényi fajtaminősítés és a piaci műveletek kutatásában elért tudományos iskolateremtő tevékenységéért.
Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1995, OTKA)
Vásárosnamény díszpolgára (2007)
a Szent István Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem díszdoktora
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2014)
Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Üzemi gyümölcstermelés (Rayman Jánossal, Rozsnyay Józseffel, szerk., 1952)
A kajszibarack és termesztése (Nyújtó Ferenccel, 1959)
A gyümölcs útja a fától a fogyasztóig (Mohácsy Mátyással, Peregi Sándorral, szerk., 1963, két nyelven is)
Kutatói ismeretgazdálkodás és kézi lyukkártya technikája (1966)
Piacos kertészet. A kertészeti marketing alapjai (1973)
A kertészeti termékválaszték és termelési szerkezet alapvető összefüggései (akadémiai doktori értekezés, 1975)
Az élelmiszer-gazdasági marketing alapjai (1988)
A fogyasztói értékítélet és a piacos termelés (akadémiai székfoglaló, 1993)
Goods Analysis and Product Strategy in Marketing (1994)
A haszon- vagy hasznosságelvűség dilemmája a piacon (akadémiai székfoglaló, 1996)
Általános kutatásmódszertan (2000)
Piaci áruelemzés és marketing termék-stratégia elméleti háttere és gyakorlati alkalmazása (Tomcsányi Péterrel, 2001)
Gondtalanabb gondolkodás (CD, 2004)
