Szávai János (Budapest, 1940. január 23.) magyar irodalomtörténész, kritikus, műfordító, egyetemi tanár. Az összehasonlító irodalomtudomány neves kutatója. Atyja Szávai Nándor.
  A Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett, majd felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahol 1963-ban szerzett diplomát. 1965-66-ban posztgradu& (...) tovább >>

Szávai János (Budapest, 1940. január 23.) magyar irodalomtörténész, kritikus, műfordító, egyetemi tanár. Az összehasonlító irodalomtudomány neves kutatója. Atyja Szávai Nándor.
 

A Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett, majd felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahol 1963-ban szerzett diplomát. 1965-66-ban posztgraduális tanulmányokat folytatott a Genfi Egyetemen. 1968-ban szerzett bölcsészdoktori címet. 1963 és 1965 között általános iskolai, 1966 és 1969 között középiskolai tanárként dolgozott. 1969-től 1972-ig az MTA tudományos aspiránsa, az irodalomtudományok kandidátusa címet 1974-ben szerezte meg. 1972 és 1975 között az Írószövetség munkatársa. 1975-től az ELTE Összehasonlító- és Világirodalmi Tanszékének oktatója, 1978-tól egyetemi docens, 1986-tól tanszékvezető, 1988-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. Közben 1982 és 1985 közt a Paris III-Sorbonne Nouvelle vendégprofesszora. 1984-ben lett a Studies in Modern Philology sorozatszerkesztője, 1985-től az MTA Modern Filológiai Bizottság tagja, a Cahiers d'Études hongroise (Párizs) tudományos bizottságának tagja. Az irodalomtudományok doktora címet 1986-ban nyerte el. 1988-tól 1990-ig az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatának főtitkára, az MDF külügyi bizottságának tagja. 1990-től 1994-ig Magyarország franciaországi nagykövete, egyben 1990-91-ben Európa Tanács és UNESCO nagykövete. Ezután 1994-től a Paris IV-Sorbonne vendégprofesszora, 1998-tól 2005-ig ugyanott a komparatisztika professzora. A Centre de Recherche en Littérature comparée vezetőségi tagja, a Közép-európai kutatócsoport vezetője. 1984 óta a Gallimard kiadó tanácsadója. 2006-tól az Európai regény 1960-2010 francia-magyar kutatócsoport vezetője.

Kutatási területe egyrészt műfajtörténeti: két monográfiájával megalapozta a hazai önéletírás-kutatást, s több publikációja foglalkozik a novella poétikájával. Jelentős másrészt közvetítői tevékenysége: a francia irodalom egyik legjobb hazai ismerője. Francia és angol nyelvű publikációi főként műfajelméleti és komparatisztikai problémákat dolgoznak fel, köztük kiemelten a magyar és a világirodalom kapcsolatának kérdését.

Chevalier des Palmes académiques (1989)
Grand Officier de l'Ordre National du Mérite (1994)
Pro Literatura (2005)

Saint-Exupéry (1971)
Martin du Gard világa (1977)
Az önéletírás (1978)
Boccacciotól Salingerig (szerk., 1983)
Zsendül-e a fügefa ága? (1984)
The Autobiography (1984)
André Malraux (1985)
Magyar emlékírók (1989)
Nagy francia regények (1989, 1999)
Introduction à la littérature hongroise (1989)
La Hongrie (1996) - japánul, hollandul, románul, bolgárul is
Nouvelle poésie hongroise (szerk. 2001)
Magyar Larousse I-II-III.(főszerk. 1991, 1992, 1994)
Írástudók és próféták - magyar írók a világirodalomban (2002)
Qui est libre (szerk.) 2002
Problématique de la littérature européenne (szerk. 2005)
A kassai dóm - közelítések Márai Sándorhoz (2008)
Problématique du roman européen (szerk. 2009)
Szenvedély és forma - Francia regénytörténet Voltaire-től Céline-ig (2011)