művészettörténész Pápa, 1940. november 24. 1959-1964: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet-magyar szak. 1964-1990: a Corvina Kiadó felelős szerkesztője. 1990-től a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa, majd 1993-tól 1997-ig főmuzeológusa. 1985-től mellékállásban adjunktus, 1990 (...) tovább >>

művészettörténész

Pápa, 1940. november 24.

1959-1964: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet-magyar szak. 1964-1990: a Corvina Kiadó felelős szerkesztője. 1990-től a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa, majd 1993-tól 1997-ig főmuzeológusa. 1985-től mellékállásban adjunktus, 1990-től egyetemi docens a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1993- 2005 a Magyar Képzőművészeti Főiskola, illetve az időközben egyetemmé akkreditált oktatási intézmény művészettörténeti tanszékének tanszékvezetője. 1996-2008 habilitált kinevezett egyetemi tanár ugyanott. Kutatási területe a 19.és 20. századi művészet. Tudományos munkásságának fő korszakai: a kortárs egyetemes és magyar művészet az 1960-as, 1970-es években, aminek legfőbb eredménye a Képzőművészeti Almanach (1969, 1970, 1972) szerkesztése, valamint a kortárs magyar művészet kiemelkedő alkotóiról (Bálint Endre, Keserü Ilona, Ország Lili, Lakner László) írott tanulmányai és a századforduló művészete, különös tekintettel a magyar szecesszió képzőművészetére. Gulácsy Lajos és Rippl-Rónai kutató. Úttörő munkaként 1966-ban – a háború utáni első nagyszabású Gulácsy-kiállításra – a festő kallódó képanyagát összegyűjtötte, válogatta és Székesfehérvárott az István király Múzeum munkatársával megrendezte. Az 1980-as évektől kutatásában nagyobb hangsúlyt kap a 19.század: a historizmus és a szimbolizmus magyar jelensége, a szimbolizmus az egyetemes művészetben, és kiemelten Manet munkássága. 1983-ban belgiumi ösztöndíja és 1996-ban a DAAD ösztöndíja során (München, Zentralinstitut für Kunstgeschichte, Freie Universitat Berlin) ezeket az ismereteket mélyítette el. 1997-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat: kutatásában a francia festészet tágabb időintervallumban történő feldolgozására vállalkozott. Tervezett írásának koncepciójában kiterjesztette tanulmányait Goya, Blake, Füssli, Ingres, Renoir, Delacroix, Courbet, Degas, Gauguin, Cézanne és Munch munkásságára is. Ebből a kutatásból jött létre 2003-ban A szenvedély útvesztői. A női akt metamorfózisa a 19. századi festészetben Goyától Munchig című akadémiai doktori értekezése. 2006-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

1965 óta folyamatosan publikál könyveket, tanulmányokat és cikkeket (Művészet, Új Művészet, Jelenkor, Kortárs, Holmi, Alföld, The New Hungarian Quarterly, Ars Hungarica, Acta Historae Artium), melyek közül jó néhány idegen nyelven is megjelent.

Artportal