Tanulmányait 1965-1971 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és a moszkvai Lomonoszov Egyetemen művészettörténet-orosz szakokon folytatta.
1971-től az Iparművészeti Múzeumban volt muzeológus 1985-ig. 1972-1975 között Moszkvában aspiráns, valamint Lazarev magántanítványa volt. 1975-ben szerezte doktori címét. 1979-ben Görögországban a görög kolostorok művészetét tanulmányozta. 1984-ben, 1991-ben és 1996-ban a Brüsszeli Szabad Egyetem kutatója és előadója volt. 1985-től az ELTE Művészettörténet Tanszékének munkatársa, majd docense. 1994-1997 között a muzológiai és közművelődési tanszékcsoport vezetője volt. 1999 óta a Képzőművészeti Főiskola magántanára. 2005-től egyetemi tanár.
Kutatási területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kutatási területe a bizánci művészet, a bizánci és posztbizánci ikonok. Foglakozott az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek szovjet nonkormista művészetével, a klasszikus orosz avantgárddal.
Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Látogatás K. Sz. Melnyikovnál, Magyar Építőművészet, 1974/4.
Vlagyimir Jankilevszkij, Művészet, 1974/9.
Látogatás észt művészeknél, Magyar Építőművészet, 1976/3.
Larionov, Budapest, 1977
A Keresztény Múzeum ikonjai, 1978
Banga Ferenc (kat., bev. tan., Hajdúböszörmény, 1979)
Icons, 1981
Ikonok könyve, 1981
Vlagyimir Jankilevszkij, Négy Évszak, 1985/9.
Eduard Stejnberg, Négy Évszak, 1985/10.
Tatlin, Revue des Pays de l'Est, 1986/1.
Az orosz avantgárd és az ikonfestészet, Ars Hungarica, 1988/1.
Art and Revolution, New Hungarian Quarterly, 1988/nyár
Vlijanyije ikonopiszi na absztraktno-geometricseszkije tendenciji v russzkom avantgargye, Dissertationes Slavicae, Sectio Linguistica, 1990/21.
Pétervári Újak, Belvedere, 1991/1.
Orosz fémikonok, 1996
Görög és orosz ikonok, 1997
Real Anxieties, Nonconformist Art from the Soviet Union, Budapest, 1997.
A régi orosz festészet kapcsolatai, 1998.
Hagyomány a fémikonok művészetében, 2004.
Bronzba zárt imák, 2005.
Bronzba zárt áhitat, 2008.
