Rózsa Miklós, eredetileg Rosenthal (Pápa, 1874. március 10.[1] – Budapest, 1945. január 9.) magyar újságíró, művészeti író és művészettörténész, a képzőművészetben elsősorban a modern stílusirányzatokat tanulmányozta.
Életpályája
Rosenthal Mór tanító és Reiner Franciska fia. Még születése előtt apja meghalt, így anyja nevelte. A négy alsó osztályt a pápai katolikus gimnáziumban végezte, ötödiktől a református kollégiumban tanult. Minthogy görög nyelvből megbukott, anyja kivette az iskolából és könyvesboltba adta segédnek. Már ekkor verseket, cikkeket írt a dunántúli lapokba és a helyi újságok munkatársa volt.
1892-ben a Pesti Naplónak dolgozott. 1893-ban került végleg a fővárosba, ahol a Magyar Hirlap, utóbb a Budapesti Napló belső munkatársa lett. Közben magánúton befejezte középiskolai tanulmányait, később a budapesti egyetemen jogi diplomát szerzett. 1894-ben népszínművet írt Justh Zsigmond Gányó Julcsa című regényéből (A hit), de a darabot akkor még a Népszínház nem mutatta be. „Rózsa 1902-ben – már jóval Justh Zsigmond halála után – újra elővette a drámát s kijárta, hogy előadják. 1896-ban a Párizsból hazatért Munkácsy Mihálynak volt titkára. Képzőművészeti ismereteit főként külföldön, müncheni és párizsi útjain sajátította el. Több lapba és folyóiratba írt, elsősorban képzőművészeti tárgyú cikkei, kiállításokról szóló ismertetői, műkritikái jelentősek.
1909-ben megalapította a Művészházat, melynek ügyvezető és művészeti igazgatója lett; négy évig titkára volt a Nemzeti Szalonnak. Évekig munkatársként és egy ideig szerkesztőként dolgozott A Hét-nél. „A kommün alatt A Hét egyik vezető újságírójaként fogalmazta meg kritikáit a Károlyi-rezsimmel, majd a kommunista diktatúrával szemben. A lap megjelenését egyébként alig egy héttel a kommün kikiáltása után, 1919. március 27-én betiltották.
Házassága folytán a Madarassy Beck bankárdinasztia köreihez tartozott.[5] 1922-től az újonnan megnyitott fővárosi Corvin mozi (akkor Corvin Színház) „művészeti vezetését és legfőbb irányítását dr. Rózsa Miklós, a Magyar Városi Bank igazgatója fogja intézni.
1928-tól több kiállítást rendezett a budapesti Tamás Galériában és igyekezett a modern magyar képzőművészet számára a közönség támogatását megnyerni. Szerkesztette a Modern művészet és szabad művészet és a KÚT című folyóiratokat, ez utóbbi az 1924-ben alakult Képzőművészek Új Társasága KÚT művészcsoport folyóirata volt 1926-27-ben. A KÚT művészeti igazgatójaként is a modern festők és általában a modern festészet elismertetéséért küzdött. Miután az 1930-as évek közepén ügyvédi oklevelet szerzett, ügyvédi tevékenységet folytatott.
Rózsa Miklóst a holokauszt áldozatai között tartják számon, de halála körülményeit csak felületesen vagy egyáltalán nem említik.
Munkái
Szélcsend (Költemények, Justh Zsigmond előszavával. Budapest, 1894)
Tévelygések (Budapest, 1898)
Nászút hármasban (Budapest, 1899)
A hit (népszínmű 3 felvonásban, Budapest, 1902; bemutatója a Népszínházban 1902. november 22.).
A két Bolyai (színmű 4 felvonásban, Budapest, 1932)
Művészettörténeti kötete
Sírja a Farkasréti temetőben
A népművészetről. In: Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. (1900-1908)
A magyar impresszionista festészet. (1914)
Művészeti kis tükör. (1922)
Művészet és szépség. (1943)
