Rónay György (eredeti neve: Morócz György) (Budapest, 1913. október 8. – Budapest, 1978. április 8.[1]) magyar József Attila-díjas (1967) költő, író, műfordító, esszéíró, műkritikus, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő.
Életútja
Szülei: Morócz István és Liebner Róza voltak. 193 (...) tovább >>
Rónay György (eredeti neve: Morócz György) (Budapest, 1913. október 8. – Budapest, 1978. április 8.[1]) magyar József Attila-díjas (1967) költő, író, műfordító, esszéíró, műkritikus, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő.
Életútja
Szülei: Morócz István és Liebner Róza voltak. 1931-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyegyetem bölcsészkarán végezte, magyar–francia szakon. 1937-ben a Révai Könyvkiadóhoz került lektornak. 1943-ban Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral alapítója és szerkesztője volt az Ezüstkor című folyóiratnak. 1945-től a Vigilia szerkesztőbizottságának tagja, 1969-től haláláig felelős szerkesztője. 1947-1949 között a Demokrata Néppárt (DNP) országgyűlési képviselője volt. 1949-ben Szegeden doktorált francia irodalomból és magyar történelemből.
Munkássága
A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Elsősorban Babits Mihály költészete ösztönözte, de hatottak rá az ún. neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is (pl.: Paul Claudel). Keresztút című regényének megjelenése után (1937) támadások pergőtüzébe került, és évekig különböző álneveken írhatott csak tanulmányokat a katolikus lapokban. Költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása.
Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a második világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélők felelősségére. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat íróiról rajzolt portrékat mint kritikus. Az olvasó naplója címmel több mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb műveit, legjellemzőbb törekvéseit. Különösen nemzedéktársairól rajzolt érzékletes, hiteles arcképet.
Műfordítóként elsősorban francia, olasz és német írókat fordított.
Magánélete
1936-ban házasságot kötött Radnóti Kornéliával. Egy fiuk született: Rónay László (1937-).
Művei
Verseskötetei
A tulipánok elhervadtak (1931)
Híd (1932)
Te mondj el engem (1942)
Nyár (1957)
Fekete rózsa (1961)
A város és a délibáb (1964)
Tükör és tűz (1966)
A holló és a róka (1967)
A tenger pántlikái (1969)
Téltemető (1973)
Mérleg (1974)
Novalis: Himnuszok az éjszakához (1974)
Kakucsi rózsák (1977)
A kert (1979)
Mondd, szereted az állatokat? (1980)
Szérű (1981)
A vándor érkezése. Virág a feszület tövében (1986)
A hajós hazatérése (1986)
Regények[szerkesztés]
Keresztút (1937)
Lázadó angyal (1940)
Fák és gyümölcsök (1941)
Cirkusz (1942)
Az alkony éve (1947)
A nábob halála (1957)
Képek és képzelgések (1960)
Esti gyors (1963)
A párduc és a gödölye (1978)
Novellák, kisregények[szerkesztés]
Az ember boldogsága (1959)
A szeretet bilincsei (1965)
Idegenben (1968)
Nem jött madár (1973)
Tanulmányok[szerkesztés]
A regény és az élet (1947)
Petőfi és Ady között (1958)
Fordítás közben (1968)
A nagy nemzedék (1971)
Olvasás közben (1971)
Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében (1971)
Fordítók és fordítások (1973)
Kutatás közben (1974)
Balassitól Adyig (1978)
Művei
Egy oldalon 10 termék megjelenítve (összesen 1 termék)