Pogány Frigyes
(1908-1976) Építész, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, Ybl díjas.
Főleg újkori építésztörténettel, építészelmélettel és városesztétikai kérdésekkel foglalkozott.
Életrajzi adatok Iskoláit Budapesten végezte, 1933-ban építészm&ea (...) tovább >>

Pogány Frigyes
(1908-1976)

Építész, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, Ybl díjas.
Főleg újkori építésztörténettel, építészelmélettel és városesztétikai kérdésekkel foglalkozott.
Életrajzi adatok

Iskoláit Budapesten végezte, 1933-ban építészmérnöki diplomát szerzett.
1933-35-ig a Hunnia Filmgyárban díszlettervező.
1935-től a Budapesti Építési Főigazgatóságnál teljesített szolgálatot, amely hivatal a városépítészeti, művészeti és műemléki ügyekkel foglalkozott.
1949-től a Fővárosi Tervező Intézetbe került, majd a Budapesti Városépítési Tervező Irodában a városesztétikai műterem vezetője. Sok városrendezési tervet készítettek az Ő irányításával (pl. Dunapartok, Belváros, szállodasor stb.).
1953-tól az Országos Építési Hivatal műemléki osztályának vezetője.
Egyetemi oktatói működése

1952-től docensként a Városépítési Tanszéken tanított, ahol a diplomatervezés irányítója volt. Ezzel párhuzamosan művészettörténeti tanárként is működött. 1958-től az Építészettörténeti Tanszéken egyetemi tanári kinevezést nyert. 1964-től a Magyar Iparművészeti Főiskola vezetésével bízták meg. Ezt az állást a műegyetemi tanári állással párhuzamosan töltötte be.
Számos kitüntetetést kapott, csak néhányat ezekből

1955-ben tudományos munkájáért az Ybl Miklós díj I-es fokozatával tütették ki.
1963-ban a T I T-ben végzett munkájáért, előadásaiért Bugát Pál dijjal, 1966-ban Állami Dijjal, 1968-ban ill. 1970-ben a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Tudományos munkásságából egy kis részlet

1956-ban disszertációjának megvédése után a műszaki tudományok kandidátusa. 1969-ben a művészettörténet tudományok doktora címet nyerte el. Tagja volt az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának stb.
A Műegyetemen az Építészmérnöki és Építőmérnöki karon valamint a Kézőművészeti ill. az Iparművészeti Főiskolán több tárgyat oktatott. Pályafutása során közel 6000 előadást tartott. Tizenegy könyve jelent meg, számos több kiadásban is. Sok cikket írt, ezek közül több, idegen nyelven is megjelent, illetőleg külföldi szaklapokban. Könyveihez cikkeihez a fényképeket mindig sajátmaga készítette. Könyveinek teljes műszaki szerkesztését nyomdai felügyeletét sajátmaga végezte, Számos könyvversenyen díjat nyert.
Fontosabb művei:

    Belső terek művészete (1958)
    Szobrászat és festészet az építőművészetben (1959)
    Terek és utcák művészete (1961)