Mályusz Elemér (Makó, 1898. augusztus 22. – Budapest, 1989. augusztus 25.) történész, a magyar középkorkutatás egyik legjelentősebb alakja.
Életútja
Ifjúkora és tanulmányai
Mályusz Elemér 1898. augusztus 22-én született Makón, a városi bíróság szolgálati lakásában. Édesapja jogász, bíró volt. A szegedi Piarista Gimnáizumban tanult, majd egyetemi tanulmányait 1916-ban kezdte meg a budapesti Eötvös József Collegium történelem-latin szakos hallgatójaként. 1920-ban doktori oklevelet szerzett a budapesti egyetem bölcsészkarán.
Szakmai pályafutása
A diploma után két évig levéltári kutatásokat végzett Bécsben (1920–1922). Ezután nyolc évig a Magyar Országos Levéltárnak dolgozott (1922–1930), közben magántanári képesítést szerzett. 1930 és 1944 között a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár szerkesztője volt, 1931-től 1935-ig a Századok című szakfolyóirat szerkesztője volt Domanovszky Sándorral és Hajnal Istvánnal.
1947 és 1954 között az Evangélikus Országos Levéltár vezetőjeként és újjárendezőjeként tevékenykedett. 1945-ben politikai okokból kényszernyugdíjazták. Az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársaként dolgozott 1968-as nyugállományba vonulásáig. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Munkássága
Munkáiban főként a magyarországi középkorral, a hűbériség és a rendiség kérdéseivel foglakozott. Budapesten és Szegeden is gyakran tartott előadásokat. Megindította a népiségtörténeti kutatást hazánkban. A barokk, a felvilágosodás és a reformkor kutatójaként is maradandót alkotott.
Elismerései
1973-ban Akadémiai Díjat kapott.
Főbb művei
A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Mályusz Elemér urnafülkéje is.
Monográfiák, tanulmánygyűjtemények
Turóc megye kialakulása (Budapest, 1922, Budavári Tudományos Társaság; Máriabesnyő–Gödöllő, 2005, Attraktor ISBN 9639580406)
A reformkor nemzedéke (Budapest, 1923)
Sturm auf Ungarn. Volkskommissäre und Genossen im Auslande (München, 1931)
A vörös emigráció (Budapest, 1931; Máriabesnyő–Gödöllő, 2006)
A népiség története (Budapest, 1931)
A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus (Budapest, 1939; Máriabesnyő–Gödöllő, 2006)
Geschichte des ungarischen Volkstums von der Landnahme bis zum Ausgang des Mittelalters (Budapest, 1940)
A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája (Budapest, 1940)
A magyar történettudomány (Budapest, 1942; Máriabesnyő–Gödöllő, 2008)
Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (társszerző; Budapest, 1953)
A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog (Budapest, 1958; németül 1959)
Thuróczi János krónikája és a Corvina (Budapest, 1966, Akadémiai)
A Thuróczi-krónika és forrásai (Budapest, 1967, Akadémiai)
Egyházi társadalom a középkori Magyarországon (Budapest, 1971, Akadémiai; Budapest, 2007, Műszaki ISBN 9631629333)
Az V. István-kori gesta (Budapest, 1971)
Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon (Budapest, 1973)
Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437 (Budapest, 1984, Gondolat ISBN 9632814142)
Az erdélyi magyar társadalom a középkorban (Budapest, 1988)
Kaiser Sigismund in Ungarn 1387–1437 (Budapest, 1990, Akadémiai ISBN 9630549786)
Klió szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok (Szerk.: Soós István; Budapest, 2003, MTA Történettudományi Intézete)
Tanulmányok
Martinovics és társai. Napkelet, 1926. 6. sz.
A Rákóczi-kor társadalma. In Rákóczi Emlékkönyv II. Budapest, 1935.
A középkori magyar nemzetiségi politika. Századok, 1939.
A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok, 1957.
Szövegkiadások
Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790–1795 (bevezető tanulmány és magyarázatok is; Budapest, 1926)
Iratok a türelmi rendelet történetéhez (magyarázó jegyzetek is; Budapest, 1940)
Zsigmondkori oklevéltár I–II. (Budapest, 1951–1958)
Chronica Johannis Thuroczy I–II. (Kristó Gyulával; Budapest, 1989)
Szerkesztett kötetek
Magyar művelődéstörténet II. Magyar renaissance (Budapest, 1939; Szekszárd, 1991, Babits)
Erdély és népei (előszó is; Budapest, 1941; németül Budapest–Lipcse–Milánó, 1944)
