Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Pályafutásának kezdeti szakaszában fekete-fehér fotográfiákat készített, az 1990-es évektől színes képeit is kiállítják. Az első Kossuth-díjas fotóművész.
Életpályája
Korniss Pál és Czillér Veronika gyermekeként született nagypolgári családban, a már elcsatolt Erdélyben szuletett, gyermekkorát ott töltötte. Felmenői gyár- és áruháztulajdonosok, nagykereskedők, építési vállalkozók, földbirtokosok voltak. A család 1949-ben költözött Budapestre, már a magyar fővárosban járt középiskolába, 1955-ben érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Itt az 1956-os forradalom alatt az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt, emiatt kizárták az egyetemről. Ezután segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken, 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezetben, majd 1959-től fényképészként, miután fényképész szakvizsgát tett. 1961-től a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott – kezdetben gyakornokként, később fotóriporterként, majd 1986-tól mint a lap művészeti szerkesztője – 1991-ig. Ezután a Színház című szaklap képszerkesztőjeként folytatta pályafutását. 1999-től szabadfoglalkozású fotográfus, emellett tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1977 és 1980 között az egyik legjelentősebb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo zsűrijének volt tagja, majd 1983-tól ennek nemzetközi tanácsadó testülete hívta meg tagjai sorába. 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt a budapesti Műcsarnokban. Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (pl. Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, Quito, New York). Képei a Nők Lapján kívül a National Geographic, a GEO Magazine, a Time és a Forbes magazinokban is megjelentek. Dolgozott az Állami Déryné Színháznak, a Pécsi Balettnek, a Bihari János táncegyüttesnek, a Magyar Állami Népi Együttesnek, a Honvéd Táncszínháznak és évekig Amszterdamban, az International Folkloristisch Danstheaternek. Fotóriporteri tevékenységén túl több fotográfiával kapcsolatos televíziós műsort készített (Fotózz velünk! 1965; Telefénykép, 1977; Fotográfia, 1982). 1999-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, a köztestületté válás után annak rendes tagja lett, majd a Fekete György MMA-elnök kapcsán kialakult hangulat miatt lemondott tagságáról.
Fotográfiai munkássága
Szerelmem, Elektra
Jobba Gabi és Iglódi István
Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Alkotásaira azok monokróm jellege volt jellemző, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.
Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A Kádár-kori Magyarországon ezek az alkotások különlegességnek számítottak.
1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó vendégmunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás (1988) című albumában adta ki.
Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt, beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódik a hagyomány és a modernitás keveredése. 1999-ben ő lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 2008-ban jelent meg negyvenéves fotográfusi pályafutását összefoglaló Kötődés című albuma. 2012-ben a Várfok Galériában Folytatás címmel nyílt kiállítása, ettől kezdve a galéria képviseli munkásságát. 2017-ben a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be fél századot átfogó kiállítását Folyamatos emlékezet címen. 2019-ben a római Museo di Roma in Trasteverében nyílt kiállítása.
Megjelent albumai
Elindultam világ útján (1975)
Múlt idő (1979)
Vörös Felhő földjén (1982)
Ősi karavánutak földjén (1985)
Amszterdam (1987)
A vendégmunkás (1988)
International Danstheater (1991)
Magyarország Európa szívében (1996)
Tiszta forrásból (Novák Ferenccel, 1997)
Leltár. Erdélyi képek (1998)
Balaton (2000)
Jászság (2001)
Fényes Magyarország (2004)
Ki népei vagytok? (2006)
Betlehemes (2006)
Kötődés 1967–2008 (2008)
Tiszta hangok. Bródy János dalai, Korniss Péter fotói, Zubornyák Zoltán naplója; Helikon, Bp., 2010 + CD
„Adok néktek aranyvesszőt” (Kallós Zoltánnal, 2011)
Egy sor cigány – huszonnégy mai magyar (Závada Pállal, 2011)
Folytatás; Várfok Galéria, Bp., 2012 (Várfok füzetek)
A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2013
Kallós Zoltán világa; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2016
Folyamatos emlékezet (2017)
Díjai, elismerései
Balázs Béla-díj (1975)
ENSZ-pályázat nagydíja (1976)
Érdemes művész (1983)
MSZOSZ-díj (1990)
Csaba von Ferenczy-díj (1994)
Magyar Művészetért díj (1995)
Budapestért díj (1998)
Berzsenyi-díj (1998)
Kossuth-díj (1999)
Joseph Pulitzer-emlékdíj (2004)
Prima díj (2004)
Hazám-díj (2005)
Magyar Örökség díj (2010)
Kölcsey-emlékplakett (2013)
A Nemzet Művésze (2014)
Czech Press Photo életműdíja (2014)
Prima Primissima díj (2018)
Kriterion-koszorú (2020)
