( Fonyód, 1911. március 13. - Sümeg, 1999. április 26. ) tanár, pedagógiai közíró, helytörténeti kutató Fonyódon és Kaposváron járt általános- és középiskolába, 1930-ban, Pécsett tanítói oklevelet szerzett. Kővágóörsön kezdett tanítani, és fiatal pedagógusként ir&aacut (...) tovább >>

( Fonyód, 1911. március 13. - Sümeg, 1999. április 26. )

tanár, pedagógiai közíró, helytörténeti kutató

Fonyódon és Kaposváron járt általános- és középiskolába, 1930-ban, Pécsett tanítói oklevelet szerzett. Kővágóörsön kezdett tanítani, és fiatal pedagógusként irányította a falu kulturális tevékenységét, szervezte a közéletet. 1941-ben a Balatonfüredi járás iskola-felügyelőjének választották, de még abban az évben a Kolozsvári Tanítóképzőhöz kapott kinevezést. A háború szele visszasodorta a Dunántúlra, az 1943–1946-os években a Pápai Tanítóképzőben tanított, 1946-ban végképp megtelepedett Révfülöpön. Itt iskolát alapított, gazdaképzőt, népfőiskolát, ezüstkalászos tanfolyamot, szabadművelődési akadémiát szervezett. 1947-ben még községi bírónak is megválasztották. 1947-től előbb Zalában, majd Veszprém megyében volt tanulmányi felügyelő, 1967-től, a járási közigazgatás megszűnéséig tanácsi osztályvezetőként a tapolcai járás iskolaügyét irányította. Közben magyar-történelem szakon tanári diplomát, pedagógia szakon egyetemi oklevelet szerzett. Hivatalos pályáját a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet kiadványszerkesztőjeként, pszicho-pedagógusként, 1975-ben fejezte be. Több tucat önálló kötete, félezernél több írása jelent meg, főként pedagógiai szaklapokban és Veszprém megyei periodikákban. 1967 és 1992 között az újjászervezett Magyar Pedagógiai Társaság országos titkára, a megyei tagozat első elnöke. Szervezője és vezetője volt az Egry József Emlékmúzeum baráti körének. Munkatársa volt az MTA Népzenetár c. sorozat 1–4. kötetének. Írásaiban főként pedagógiai, nevelési kérdésekkel foglalkozott, de jelentősek a Balaton-felvidékhez kötődő írók és művészek életével, munkásságukkal foglalkozó tanulmányai is. A Vajda Péter-díj, a Veszprém megyei érdemérmek, és sok más kitüntetés mellett 1970-ben Állami Díjat kapott. 1998-ban megkapta Tapolca Város Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet. A révfülöpi temetőben nyugszik.
  M.: Világiakat az Úr napszámába. Kolozsvár, 1942. – Útmutató műkedvelő előadások rendezéséhez. Kolozsvár, 1943. – Az elszürkülés veszélye. Bp., 1968. – Szülőkről-szülőknek. Vp., 1978. – Egy tanító vallomásai. Vp., 1986. – Egry József badacsonyi évei. Vp., 1989. – Emberek a tájban. Vp., 1990. – Vallatom a történelmet. Vp., 1991. – Révfülöp partjainál. Vp., 1991. – Egy népművelő visszanéz. Vp., 1993. – A képzés és önképzés útjain. Vp., 1993.
  I.: CZINGRÁBER János: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – TÖLGYESI József: ~. Vp., 1991. – (TÖLGYESI): Eltávozott ~ pedagógus. = N., 1999. április 30. – P. MIKLÓS Tamás: ~ (1911–1999). = VF., 1999. 2. sz. – Harmath–Katsányi. – Kertész. – VpMKÉL.