A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Matematikusként végzett az ELTE Természettudományi Karán 1974-ben, majd néhány évig a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott alkalmazott matematikusként. 1978-tól szabadfoglalkozású író volt.
Magyarországon több száz tanulmány, kritika jelent meg munkáiról; számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik.
2003. szeptember 8-án a Mindentudás Egyetemén tartott előadást A szavak csodálatos életéből címmel, amelynek bővített anyaga kötetben is megjelent.
Betegsége és temetése
2015-ben hozta nyilvánosságra, hogy hasnyálmirigyrákban szenved. Utolsó művét betegségéről és az elmúlásról írta Hasnyálmirigynapló címmel.
2016. augusztus 2-án temették el Gannához tartozó Nagygannán, az Esterházy-mauzóleumban. Katolikus szertartás szerint Várszegi Asztrik pannonhalmi apát búcsúztatta. A temetésen megjelent többek között Dés László, Törőcsik Mari, Balog Zoltán miniszter, Szőcs Géza, Dragomán György, Can Togay, Muhi András, Hobo, Mácsai Pál, Eperjes Károly, Spiró György, Konrád György, Szabó T. Anna, Németh Gábor, Jelenits István és Mécs Imre.[7][8] A szertartás Dés László szaxofonszólójával kezdődött és Janis Joplin Mercedes Benz című számával zárult, melynek a végén elhangzó nevetésről Esterházy több művében is megemlékezett.
Munkássága, kritikák
Esterházy Pétert többnyire a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakjaként értékelik.[10] Intertextualitás, idézetek, töredékesség, valamint mozaikszerűség jellemző műveire. A történet helyett elsősorban a szöveg fontos számára, arra helyezi a hangsúlyt. Írásaiban rengeteg utalás található a magyar irodalmi hagyományokra, de a német kultúrához is szorosan kötődik.
Fogadtatása nagyon kedvező volt. Számos, akkor még a pályája kezdetén lévő kritikus üdvözölte benne a friss hangot, mely „a társadalmi értelemben is lehetővé váló változások forradalmi médiumaként szolgált”. (Példának okáért Balassa Péter[12] és Radnóti Sándor is méltatta.)
Wikipádia
