művészettörténész
(Körösbökény [Buteni, RO], 1924. augusztus 9.–Budapest, 2001. február 10.)
1945–1950: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet–muzeológia; 1959: kandidátus; 1969: a művészettörténet tudományok doktora. 1971: Munkácsy-díj; 1975: Ipolyi Arnold Emlékérem; 1980: a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) díja. 1953–1954-ben a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztályvezető-helyettese, 1957-től aspiráns; 1957–1961 között a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályvezetője; 1960–1972 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense; 1972-ben egyetemi tanár; 1969–1990 között az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport igazgatója; 1960–1990 között a Kritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) nemzeti bizottságának elnöke; 1974–1977 között az AICA alelnöke. Kutatási területe a XIX–XX. századi magyar és európai művészet, képzőművészeti és esztétikai kérdések. 40 kötet szerzője, szerkesztője, kb. 700 tanulmány, recenzió, kritika és katalógus-előszó szerzője.
Főbb művei
– Réti István, Budapest, 1960
– Képzőművészet és közönség, Budapest, 1961
– Absztrakt képzőművészet, Budapest, 1964
– Koszta, Budapest, 1965
– Fónyi, Budapest, 1965
– Dejneka, Budapest, 1967
– A katedrálistól az ipari formáig, Budapest, 1967
– Daumier, Derkovits és utódaik, Budapest, 1968
– Szárján, Budapest, 1970
– A szocialista képzőművészet története, Budapest, 1970, 1980
– Guttuso, Budapest, 1974
– Szurcsik János, Budapest, 1974
– A szocialista képzőművészet jelképei, Budapest, 1974
– Bolmányi Ferenc, Budapest, 1977
– Fényes Adolf, Budapest, 1979
– Kondor György, Budapest, 1981
– Makrisz Zizi, Budapest, 1982
– Mednyánszky, Budapest, 1983
– Courbet, Budapest, 1985
– Műfaj a képzőművészetben, Budapest, 1989.
