Farkas István
festőművész
Budapest, 1887
Elhalálozott: Auschwitz, 1944 Szerző: Magyar Képzőművészek Franciaországban
Bővebb életrajz
Édesapja Wolfner József, a Singer és Wolfner könyvkiadó egyik alapítója és igazgatója volt; Farkas jómódban, de a túlzott apai szigor és az édesanya korai elvesztésének lelki terhe alatt nevelkedett. Akárcsak Réth Alfréd, a később rokonává váló jó barát, első festői leckéit ő is a család barátjától, Mednyánszky Lászlótól kapta. 1906 és 1907 nyarán Nagybányán festett Ferenczy Károly és Réti István mellett, 1907-ben pedig Fényes Adolfnál tanult. 1908-ban olaszországi tanulmányútra ment, majd onnan hazatérve beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára Ferenczy Károlyhoz.
1910-ben Münchenben tanult tovább, ahonnan kétévi tartózkodás után Párizsba utazott. Itt Csáky Józseffel és Szobotka Imrével együtt az Académie de la Palette-et látogatta, és megismerkedett a kubizmussal. A háború kitörése hazautazásra kényszerítette, és valószínűleg a ránehezedő apai nyomás elől menekülve önkéntesnek jelentkezett. 1919 ben, olasz hadifogságból került haza Budapestre. 1924-ben, az Ernst Múzeumban rendezte első gyűjteményes kiállítását, amely Az Újság névtelen újságírója szerint „sűrűvérű, naturalista művészt mutatott”, míg a következő évben a KUT kiállításán szerepelt „franciásan könnyed, és elegáns pasztelljeivel”.
Az 1925-ös év életének két meghatározó eseményét hozta: feleségül vette a „jóságos és szelíd” Kohner Idát, aki „maga is nagytehetségű festő” volt, és kiköltöztek Franciaországba. Ekkor kezdődött számára az a rövidre szabott időszak, amikor kizárólag a festésnek szentelhette idejét. Az év legnagyobb részét Párizsban, míg a nyarakat hol Itáliában, hol Spanyolországban, Dél-Franciaországban vagy Barbizonban töltötték. Olaj helyett temperával kezdett dolgozni fehérrel alapozott fára; de nemcsak a technikán változtatott, hanem festői világában is fordulat következett be. A korábbi festmények súlyos, sötét tónusú tájképeit, portréit világosabb és áttetszőbb festékfelülettel létrehozott, síkformákkal ábrázolt figurák és tárgyak váltották fel. 1927-ben sikerrel szerepelt a Salon d’Automne-on, és képeit vásárolni kezdték. 1929 májusában bibliofil kiadásban megjelent a Correspondances, a Farkas tíz festményét és André Salmon verseit tartalmazó album.
Wolfner József Réth Alfréd testvérét, Róth Jolánt vette feleségül, aki így Farkas mostohaanyja lett. Ugyanabban az évben a Galerie Le Portique rendezte meg első párizsi kiállítását, és hogy erre miképpen került sor, az kiderül a galéria tulajdonosának, Marcelle Berr de Turique-nek a visszaemlékezéséből. A galériában első alkalommal, nagy magabiztossággal megjelenő Farkas arra szólította fel Marcelle Berr de Turique-et, hogy menjen el a műtermébe megnézni a képeit. „Azt ajánlottam neki, hogy hozzon be belőlük néhányat, de azt kategorikusan visszautasította, mondván, hogy csak az nyújthat érvényes felvilágosítást a munkásságáról, ha azt teljességében látom.” Farkas hatá- rozottsága annyira meglepte a hölgyet, hogy bosszankodva ugyan, de nem sokkal később már a rue de la Grande Chaumiêre utcai műteremben találta magát, és „a furcsa és kifinomult festészet, félúton a valóság és az irreális közt” azonnal hatása alá vonta. Amikor pedig meglátta „az almazöld napernyő védelme alatt közeledő rózsaszín arcú, gömbölyded asszonyt”, eldöntötte, hogy kiállítást rendez Farkasnak.
A kiállítás rosszul indult, teltek a napok és egyetlen kép sem kelt el, míg egy nap véletlenül betévedt a galériába egy hölgy, aki nem volt más, mint Mrs. Chester Dale. Megvásárolt három festményt és egy akvarellt, de – Marcelle Berr de Turique örömére – választásából kimaradt a L’Ombrelle Verte / Sous Bois (Zöld napernyő vagy Az erdőben), amelyet azután haláláig szobájában őrzött. Farkas még két alkalommal, 1930-ban és 1932-ben állított ki a Galerie Le Portiqueban, és e kiállításokon olyan jelentős alkotásai szerepeltek, mint a Z. G. grófnő, A szirakúzai bolond vagy a Fiatal részeg költő az anyjával, 1931-ben az Editions Bonaparte galéria csoportos magyar kiállításán pedig a Kísértetek háza. Ekkoriban készítette legjellegzetesebb, a magyar festészetben szinte egyedülállóan tragikus hangulatú, halált idéző képeit.
Farkas 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállítást, elsősorban azzal a céllal, hogy édesapjának megmutatva munkáit, bizonyíthassa, számára nem a kiadói pálya, hanem a festészet a helyes út. A megnyitó előtt néhány nappal azonban meghalt Wolfner József, és ez kétszeresen is tragikusan érintette Farkast. Nemcsak az édesapát veszítette el, hanem nagy álmát is, azt, hogy teljesen a festészetnek szentelhesse magát. Haza kellett térnie, hogy átvegye a cég vezetését. „Apám meghalt és vele, azt hiszem a festő-életem is” – írta barátjának, Géo-Charles-nak. 1934-ben szerepelt a Nemzeti Szalon Tizennyolc magyar művész címmel rendezett kiállításán, egy festményével a Velencei Biennálén, és a további években a KUT tárlatain, sőt 1936-ban és 1941-ben újabb önálló kiállítással is jelentkezett, a festészetre mégis kevés ideje maradt. „A festő meghalt! Vagy csak mélyen alszik?”– olvashatjuk párizsi barátjának írt levelében.
1944-ben Auschwitzba deportálták: a festő meghalt.
Még nincsenek feltöltött termékek a Művészhez.
