Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13. – Budapest, 1982. március 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író, Roboz István újságíró és lapszerkesztő unokája.
Édesapja dr. Bernáth Béla ügyvéd volt. A Bernáth- (...) tovább >>

Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13. – Budapest, 1982. március 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író, Roboz István újságíró és lapszerkesztő unokája.
Édesapja dr. Bernáth Béla ügyvéd volt. A Bernáth-ősök földbirtokosok voltak Bihar megyében, de a vallásháborúk következtében elvesztették vagyonukat.
Pályafutása:
Rippl-Rónai Ödön (Rippl-Rónai József testvére) tanácsára kezdett el a festészettel foglalkozni, akivel Kaposvárott ismerkedett meg. Majd Nagybányán tanult tovább, Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1926-ig élt Bécsben és Berlinben. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az 1930-as években visszatért a Nagybányaifestőiskola tradícióihoz. Festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal. 1927-ben Pöstyénbe költözött. Erre az időre tehetők, lírai hangulatú, egyedi színvilágú, filozofikus műveinek keletkezése: (Riviéra). 1926-ban a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja lett. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek, (Reggel, Tél, Aratóünnepre menő lány). 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1930-tól rendszeres látogatója volt a Szolnoki művésztelepnek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős. Kiemelkedő egyéniségű, klasszikus stílust képviselő festőművész volt. Szülővárosában Marcaliban, munkássága elismeréseképpen megnyitották a Bernáth Aurél Galériát.[2]
Bernáth Aurél és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 21/1-2-16. Pátzay Pál műve.
1995-ben megalakult a budapesti Bernáth Aurél Társaság. Célja a festő emlékének ápolása, kiállítások rendezése.
Kiállítások
1928 Műcsarnok, Tavaszi Tárlat, Budapest; Ernst Múzeum, Gyűjteményes kiállítás, Budapest
1937 Frankel Szalon, Budapest
1939 Ernst Múzeum, Budapest
1956 Ernst Múzeum, Budapest
1959 Brüsszeli Nemzetközi Kiállítás
1962 XXXVI. velencei biennálé
1957 Prága
1962 London
1971 Kaposvár
1972 Budapesti Történeti Múzeum
1975 Művészeti Akadémia, Moszkva
1977 Tihany
1978 Hatvani Galéria
1985 Ernst Múzeum emlékkiállítás, Budapest
1999 Festőterem, Sopron
Köztéri művei
A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)
Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inotai hőerőmű Kultúrháza)
Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)
Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)
Szentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)
Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).
Társasági tagság[szerkesztés]
Szinyei Merse Pál Társaság
Képzőművészek Új Társasága
Gresham-kör
Díjak
Szinyei Merse Pál Társaság nagydíja (1929)
Kossuth-díj (1948, 1970)
Munkácsy Mihály-díj (1950)
Érdemes művész (1952)
Kiváló művész (1964)